Megasztár2 : Ne Ébressz Fel! (Új csillagdal)

Halkan köszön az est, hűvös színeket fest.
Vastag kékekkel így írja fel az égre,
Hogy itt az idő, ha megint egy álom jő.
Újabb vágyakat kelt, újra titkokat sejt.
Finom bársonyon fenn, újabb csillagok gyúlnak.
És vetítik rád az ezüst báli ruhát.

És elhiszem, hogy az égi bálban, ott az angyalok közt zene szól.
S én vagyok fenn a színpadon, és mind nekem tapsol.

Várj még, nehogy elfújd a gyönyörű álmot.
Sose ébressz fel!
Látod, úgyis vége, ha jön a reggel.
Sose ébressz, ébressz fel!
Ne ébressz fel!

Érzem, ott a helyem. Ez az én szerepem.
Hallom, hogy magához hív a sok tündöklő csillag.
És csábít az éj, szívesen szárnyalnék.
Tudod, nem vagyok más, csak éppen olyan, mint te.
Mégis vonz e csodás, fényes, csengő-zengőcsillogás.
Pedig jól tudható, hogy mennyire múlandó.

Elhiszem, hogy az égi bálban, ott az angyalok közt zene szól.
S én vagyok fenn a színpadon, és mind nekem tapsol.

Várj még, nehogy elfújd a gyönyörű álmot.
Sose ébressz fel!
Látod, úgyis vége, ha jön a reggel.
Sose ébressz fel!
Ne ébressz fel!

Adj még hogy álmodjam, alig vártam, hogy megtaláljam,
Hogy legyen cél, hogy elérjem, hogy a csillagok közt helyem legyen!
Adj még, hogy álmodjam, hogy újraéljem, hogy megcsodáljam!
Legyen cél ezt látnod kell engedd hát ne ébressz fel!

Várj még, nehogy elfújd a gyönyörű álmot.
Sose ébressz fel!
Látod, úgyis vége, ha jön a reggel.
Sose ébressz, ébressz fel!
Ne ébressz fel!