Prólóg
Jákob és fiai
A csodakabát
József álma
Józsefet eladják a testvérei
Egy angyallal több van az égen
Potifár
Magányos rab vagyok
Ugyan már, József
Fáraó story
Szegény, szegény Fáraó
Fáraó dala
József megfejti a Fáraó álmát
Hihetetlen
A kánaáni szép napok
A Testvérek Egyiptomba mennek
Ki a tolvaj?
Benjamin CalipsoJózsef felfedi kilététJákob Egyiptomban
PrólógNéha egy álom csodát ígér
S az út, melyen jársz, végül célhoz is ér
Ám ha az életed álomtalan,
Mint homokban a víz, elfut nyomtalan
Ha döntened kell, ki a rossz, ki a jó
Az történetünkből megtudható
Hogy bűnös vagy látnok az álmodozó
Hogy sorsoddá válhat a kimondott szó
Álmodjunk hát csupa szépséges csodát
Mely, ha véghez visszük, s térdet hajt a világ
Úgy lesz csak valóság
Mert József köztünk jár,
Bennünk él, szívünkbe lát,
S ez a történet, mint egy szép álomkabát
Épp úgy illik ránk.
Jákob és fiaiRéges-rég, sok ezer évvel ezelőtt,
Épp csak hogy megkezdődött a Biblia
Kánaán földjén, mert ez volt az őshaza
Éldegélt egy Jákob nevű családapa
Jákob és fiai ők, legeltetők és nyájterelők,
Jákob és fiai ők, egy középnagy cégben kistermelők
Jákob egy nemzetet alapított meg,
Sok asszonyától sok gyereke lett,
Bár Izrael volt a neve hivatalosan,
Otthon csak papának neveztetett
Jákob és fiai ők, birkatenyésztők és tehénfejők,
Jákob és fiai ők, egy középnagy cégben kistermelők
Ruben volt a korelnök a fiúk között,
És aztán Simeon és Levi következett
Naphtali és Isahar és Asher és Dan,
Zebulon és Gád, csuda furcsa nevek
Jákob és fiai ők, Benjamin és Juda, a későnkelők
Jákob és fiai ők, de József a legkedvesebb mindegyik előtt,
József a kedvenc mindegyik előtt
Jákob és fiai ők, legeltetők és nyájterelők,
Jákob és fiai ők, egy középnagy cégben kistermelők
Jákob és fiai ők,
Jákob és fiai ők,
Jákob és fiai ők,
Jákob, Jákob, Jákob és fiai ők!
A csodakabátJózsef anyja volt a kedvenc hitvesem
Nem szerettem rajta kívül egyet sem
Te olyan vagy épp, mint ő
Oly megható? s megnyerő
Kényeztette Jákob ezt az egy fiát
Benne látta ifjúkori önmagát
A többiek megérezték, hogy másodrendűek
Ha mi csak futottunk még
Fütyülünk rád, testvérkénk!
Kérdezgették Jákobot gyakorta:
Mért tart'sz minket másodrendű sorban?
József bájos mosolya
Idétlen és ostoba
Ámde Jákob nem látta a veszélyt
Rajongása elvette az eszét
Minden álmom Józsefben valóra vált
Azt gondolta, tudja meg a nagyvilág:
Többre tartja másoknál az egy fiát
Egy kabátot vett neki, mely tarka s drága volt
Elsőrendű gyapjúszálból készített
Könnyű anyag, de rossz időben jó meleg
Egy sült parasztnak túl finom, mi úgy találjuk ezt!
Aki ily kabátban jár
Nem turkál a földben már
Hordta éjjel-nappal szép kabátját
Ezzel bosszantotta összes bátyját
Annak örült kiváltképp,
Mellényével milyen szép
Sok-sok színe tündöklik a fényben,
Szinte úszik zöldben, drappban, kékben
Úszik sárgában és barnában és kékben
Szólt a többi testvér erre mérgesen:
Nem szívleltük jó öcsénket eddig sem
De most aztán elég hát, a mérték már betelt!
És az agyuk elborult mikor József felvonult
Megsétáltatta az új kabátját
Rosszul jársz, ha gyűlöl minden bátyád
Szép vagyok, mint senki más
Egy sétáló műalkotás
Minden színem tündöklik a napban
Illik hozzám, épp ezért is kaptam,
Mert hogy:
Kék és sárga és zöld és drapp és vörös és ébenfekete volt és türkiz
És barna és piros és szürke, lila és bíbor, okker és haragoszöld és ibolya,
Ezüst és mélykék, narancs és ananász, papagájszín és ametiszt volt és
Gyémántszínű is volt
Kék és sárga és zöld és drapp és vörös és éjben fekete folt és türkiz
És barna és piros és szürke, lila és bíbor, okker és haragoszöld és ibolya,
Ezüst és mélykék, narancs és ananász, papagájszín és ametiszt volt és
Gyémántszínű is volt!
József álmaA testvéreket bosszantotta a tarka, szép kabát
De főleg az, hogy álmokat mesélt órákon át
Azt álmodtam, hogy mind a búzánk jó magasra nőtt
És meghajolt a többi mind az egy kalász előtt
Az egy kalász, mit én arattam, lángolt, mint a nap
A többi gyatra, szürke volt és kisebb, mint a zab
Ettől persze tönkremegy egy kis családi cég
Mi úgy találjuk, Józsefből s az álmokból elég
De volt egy másik álmom is: az égi csillagok
Meghajoltak egy előtt, s az egy az én vagyok
Sorsszerűen állok én, tehát fölöttetek
Az államügy való nekem a szántóföld helyett
Hát ezt nem bírja senki sem, az öcskös elhülyült
Bennünk minden érzelem a fagypontig lehűlt!
Hát eddig mégis azt hittük, hogy számolni csak tud
Hogy tizenegy az egy ellen, az mindig célba jut!
Az álmok persze ostobák
Hát azt reméljük legalább
Mi azt reméljük legalább
Mindez hát mire való?
Az álmok célja, tiszta sor: hogy elhiggyük, igaz,
Józsefből nagy úr lesz majd, belőlünk sült paraszt!
Hogy stimmelnek-e álmai, az még nem tudható,
De egy biztos az öcskösnél: hogy nem közénk való!
Józsefet eladják a testvéreiVéghezvitték már másnap a visszataszító bűnt
Ássuk el, amíg az első indulat meg nem szűnt!
Egy kiszáradt kút állt a dombon túl...
Dobjuk be! De nem kabátostul!
Innen nincs kiút! Mindörökre itt marad ám!
Ekkor arra jött egy izmaeli karaván
Gyorsan változtattak a tervükön
Adjuk el, a pénz mindig jókor jön!
Jaj, jaj József, mit fogsz tenni most?
Rosszul áll a szénád, mit fogsz tenni most?
Kell-e rabszolga, izmaeli vándorok?
Ír és olvas és szorgalmas, sose ácsorog
Ezüst csörrent és az alku állt,
A kedvenc fiú rabszolgává vált!
És a karaván vitte az olcsó rabszolgát
Vitte Egyiptomba, hogy haszonnal adja tovább
Egyiptomban velem nagy baj lehet!
Milyen kár, hogy nem tanultam nyelveket!
És a testvérek megtartották a kabátot,
Melyet egyikük egy kecske vérébe megmártott
Azzal együtt indultak haza,
Hol fiaira várt Jákob atya...
Egy angyallal több van az égenRossz hírrel térünk meg hozzád
És szinte félnünk kell,
Mert jobban tennénk talán azt,
Ha nem meséljük el
Ha eddig egy tucat fiad volt,
Az mától nem így lesz
De mégse bánkódj, ne sírj hát,
Az minket is tönkretesz
Ugyanis egy angyallal több van az égben,
Egy csillaggal több ragyog
József, mi nem felejtünk el soha,
A szívünk csak érted zokog
Nem ül már a helyeden senki,
Az élet így megy tovább
De céljaink örökké élnek
Egy testvéri, tiszta világ
Hőshöz méltóan halt meg, a torkom elszorul
Te figyelj, az enyém is!
Egy vadkecskével küzdött, s végül mindkettő kimúlt
E véres kabát ránk maradt, mint emlék örökké
A teste elpusztulhatott, de a lelke az égbe jutott
Ég veled, József! Adios, cimbora! Isten áldjon, jó fiú!
Nem ül már a helyeden senki,
Az élet így megy tovább
De céljaink örökre élnek
Egy testvéri, tiszta világ
Márvány őrzi emlékét majd,
De most ne sírjunk tovább!
Ha ő nem áldozza életét értünk,
Most minket gyászolna a világ!
PotifárPotifárnak jól megy dolga
Garmadával vannak földjeim
Részvénytársaságok elnöke és főnöke lett
Pénzem forgatom a tőzsdén
Nílusparton vettünk telkeket
Úgy találom, ennél jobban senki sem csinálta még!
Gyorsasági versenyt tartok minden ifjú rabszolgám közt
És aki az első lesz, az előléphet eggyel
Te voltál a leggyorsabb, az átlagosnál sokkal gyorsabb,
Megteszlek hát házgondnoknak, elárasztlak keggyel
Tudjuk jól a Bibliából, Potifárné szép és csalfa volt
Potifár csak pénzhez értett jól, de másban gyönge volt...
Felszarvazott férjek sorsa lesz a végzeted, jó Potifár
Úgy találom, mégsem boldogít a pénz
József karcsú termetével feltűnt Potifár nejének,
Úgy döntött, hogy megpróbálja
Gyere velem, kérlek!
József ellenállt a csábnak, harcolt ellene vitézül,
Ám hiába mondta:
Nem, nem!
Alulmaradt végül
Potifár pénzét számolta titkos házi pénztárában,
Ám a falon áthallatszott
Mi megy ott az ágyban?
Rájött végre, nem tarthatja végleg meg az ifjúságot,
Nem kell többé asszonyának, kire még mindig vágyott
Ordított egy jó nagyot
Áááááá!
A zárt ajtón áthatolt
Áááááá!
József, a börtönben elrohadsz! Nem érdemelsz irgalmat, ó te gaz!
József sorsa szomorúvá vált
Szabadság helyett rá börtöncella várt
Ism.
Magányos rab vagyokMagányos rab vagyok,
Ajtót és ablakot
Zárjátok mind be, ne lásson az Ég!
Üthettek, verhettek, gúnyolni merhettek
Ne kelljen számolnom nappalt és éjt
Mert az élet nem számít, így nem kell a kegyelem
Az én sorsom úgysem csak tőletek függ!
Zárjatok, tiltsatok, egyedül hagyhattok,
Izrael gyermeke sosincs egyedül,
Mert az ígéret földje egy első világ,
Hol lelkemet nyugalom hatja majd át
Név helyett most már egy szám is elég,
Az élettől semmit sem várhatok én
Üthettek, verhettek, gúnyolni merhettek
Ne kelljen számolnom nappalt és éjt
Mert az élet nem számít, így nem kell a kegyelem
Az én sorsom úgysem csak tőletek függ!
Zárjatok, tiltsatok, egyedül hagyhattok,
Izrael gyermeke sosincs egyedül
Tudtam mindig, a kísértés veszélyes játék,
S a kalandok közt egy kaland a halál!
Ugyan már, JózsefJózsef napja elborult, a börtön mélye sanyarú
Mögötte áll a boldog múlt, jövője lesz csak szomorú
Hé, mégse add fel álmodó! Hé, bánkódni hozzád nem való!
Ugyan már József, te tudhatod jól,
Az ilyen helyzet nem örökre szól!
Ugyan már, József, segít az Ég,
Csodakabátodat hordhatod még!
Megszólította Józsefet két roppant félénk férfiú:
Félünk, hogy a kinti szellő nékünk többé sose fú
Hé, József, fejtsd meg, mit jelent
Álmunk, mert hogy valamit jelent, az szent!
Mindketten Fáraót szolgáljuk rég,
Mindketten hűséges, derék cseléd
Udvari pék voltam, tésztasütő
Én főpohárnok és sörkeverő
Mondjad el, mit álmodtál, én meg nyomban felelek
Formában bár nem vagyok, de megkísérlem veletek
A főpohárnok hangja reszketett,
Félt, hogy álma szörnyű nagy bajt jelent
Álltam egy zöldellő szőlőhegyen,
Szedtem a fürtöket, hogy bor legyen,
Megkínáltam Fáraót, s ő vígan ivott,
Nem tudom, mit jelent, megbolondulok!
Mit se búsulj, cimbora, szabad leszel te nemsokára
Hűha!
A Fáraó is visszavesz, és nem fog száműzni sehová
Köszönöm!
Álmát most a pék mesélte el,
Úgy remélte, ő is jó válaszra lel
Kezemben volt egy nagy kenyérkosár,
Fölöttem szállt el egy csomó madár,
Kosaramból ettek kenyeret mind,
Ez mit jelenthet a bölcsek szerint?
Mondhatom, hogy nem cserélnék veled, kedves öregem,
Azt hiszem, hogy szörnyű baj van, vaj lehet a fejeden,
Ám mit mondok, biztosra ne vedd,
Mert egyszer én is csak tévedhetek
Ugyan már József, te tudhatod jól,
Az ilyen helyzet nem örökre szól!
Ugyan már, József, segít az Ég,
Csodakabátodat hordhatod még!
Ugyan már József, te tudhatod jól,
Az ilyen helyzet nem örökre szól!
Ugyan már, József, segít az Ég,
Csodakabátodat hordhatod még!
Ugyan már József, te tudhatod jól,
Az ilyen helyzet nem örökre szól!
Ugyan már, József, segít az Ég,
Csodakabátodat hordhatod még!
Segít az Ég!
Fáraó storyEgyiptomban Fáraó van legfelül,
József legalul, börtönben ül
Bár minden őrével barátságban volt,
De hát az ítélet életfogytig szólt
De tudhatja, ki ismeri ezt a mesét,
Az uralkodóval is csodát tehet még,
Mert mindenekfölött dönt a Fáraó szava,
Ha megnyilatkozik, ő a Napisten maga
Hol Fáraó járt, földre borult mind a nép,
Az esti imákba foglalták nevét,
Ez a helyzetkép
Fáraó így élt, Fáraó így élt
Ma el se hinnéd, ma el se hinnéd
Fáraó hatalma végtelen volt,
Hegyek omlottak, ha csak egyet is szólt
Nem volt más nézet és vélemény ott,
Mert ő jelentette Egyiptomot
Ha bármit is szólt, rögtön körülrajongták,
Ha furcsát álmodott, a fejüket fogták,
S így hirtelen divat lett az álomfejtés,
Mert sok volt a babona, a balsejtés
Álmokat látott az udvar és a nép,
Az álomfejtőknek nyílt nagy lehetőség,
Sokra vihették
Ez a hírnév és biztos karrier
Ez a hírnév és biztos karrier
Álmokat látott az udvar és a nép,
Az álomfejtőnek nyílik lehetőség,
Gazdag lehet még
Álmokat látott az udvar és a nép,
Tán Józsefnek is nyílik lehetőség,
Szabad lehet még
Ez a hírnév és biztos van ilyen
Szabad lehet még!
Szegény, szegény FáraóGyomra fájhatott, Fáraó rosszat álmodott
Reggel úgy ébredt, hogy nem beszélt, csak hápogott
Aztán elmesélte álmait,
De senki nem értette azt, hogy mit
Ám egy fickó szólt:
Lenn a börtönötökben ül egy furcsa idegen, ő segíthet egyedül!
Fáraó szólt:
Hozzátok hamar! Segítsen, ha szabadulni akar!
Jaj, jaj, Fáraó rosszat álmodott,
Bölcs uralkodónk, ááá, rosszat álmodott!
Vasra verve hozták őt
Ááá
Józsefet, a megfejtőt
Ááá
Szolgád, bölcs uralkodó,
Várja az álmod, ó Fáraó!
Fáraó dalaÉpp a Nílus partján sétálgattam, jobbra nézek én, és akkor látom,
Hogy a vízből kimászik 7 kövér tehén
Újra balra nézek, aztán vissza jobbra,
Látom, hogy a 7 kövér nyomában jön 7 sovány tehén
Aztán a 7 sovány tehén befalta mind a szép kövéreket,
Ámde mindhiába ettek annyit, úgy tűnik, hogy kevés lett,
Mert ettől még soványabb lett, bizony, e hét, hét sovány tehén
Ez aztán szörnyen megfogott, ó Józsefem, fejtsd meg ezt az álmot!
Lehet, hogy bölcsességem hibás,
De ez túl komplikált,
Ha majd megfejted, József, nálam karriert csinálsz!
Na idefigyelj, József öcsém:
Az álmot még csak érteném, de mit akarhat vajon tőlem
Ez a tizennégy tehén?
Ha ezt megfejtenéd, sínre tehetlek ma még, oké?
Aztán egy búzaföldön vándorolva jobbra nézek én,
Látom, hogy a földből 7 kövér kalász nő
Érett volt a hét aranykalász, de
úgy, ahogy már sejted is, hogy mellettünk 7 csenevész kalász nő
És majd a 7 sovány kalász befalta mind a szép kövéreket
Itt a bökkenő, amit nem ért e fáraói agyvelő,
Mert ettől még soványabb lett talán e hét, 7 sovány kalász
Ez itt szörnyen meglepett, he!
Légy okos, fejtsd meg ezt az álmot!
Hé, József! Fáraód kéri: fejtsd meg az álmot, könyörögve kérlek!
Szeretném tudni, mit hoz majd a holnap nekem!
József megfejti a Fáraó álmát7 év jő, mit elképzelni is nehéz
Hú!
Őrült módon nőni fog a termelés
Á!
A zab csak nő
Hej!
A sör meg jő
Hej!
Az árirányzat csökkenő
Ámde aztán rosszra fordul hirtelen:
Újabb 7 év, melyben semmi nem terem
Nincs étkezés, csak éhezés és nagy infláció!
Semmi kétség, nagy király:
Országodra hogy mi vár,
Hálóingben ért az égi jóslat,
Biztos jelzés hű alattvalódnak,
Ám azért vagy fáraó: tedd azt, mi a népnek jó,
Hozz egy képzett gazdasági embert,
Tartsa kézben a termelési rendet,
Ám hogy ki legyen ő, azt sajnos nem tudom
Hogy ki legyen ő, azt sajnos nem tudom
Hogy ki legyen ő, azt sajnos nem tudom
Hogy ki legyen ő, azt sajnos nem tudom
Hogy ki legyen ő, azt sajnos nem tudom!
HihetetlenFáraó szólt:
Az ördög vigye, József, nagyon okos vagy!
Azt hiszem, hogy fejedben egy csomó kerék foroghat!
Látom, hogy itt akad neked megfelelő feladat:
Te rendelkezel majd, ha a közellátás elakad!
Hozatott a szomszéd boltból Fáraó egy reszelőt,
Láncok nélkül állt ott József, szabadon, mint azelőtt
Kapott József kegyelmet és ajándékok tömegét:
A Fáraó műveinek 3 tekercs kötetét
József, József, rangra második,
Minden, minden kegyben osztozik, ááááá!
Termeltek a 7 év alatt annyi finom falatot,
Melynek felét József mind a raktárokba rakatott,
Eljött a 7 szűk esztendő, Egyiptom csak konzumált,
Az első ismert élelmiszer jegyrendszer bevált
Ó, mily szép, hogy itt vagy most,
Elvándoroltál hozzánk
Bölcsességed és szépséged
Nemzeti dicsőséget hoz ránk!
Nincsen jobb csapat kettőnknél,
Nincs nálunk összevalóbb
Kedves tőled, hogy eljöttél,
Én lettem feljebbvalód
Nem volt ennél jobb dolgod Ábrahám ölén,
Üzlettársak lettünk ketten, kedves, jó öcsém!
Évszázadok óta nem állt így a kvóta!
Felkerülhet bárki ilyen magasra, ha lapjárása van!
Ó, mily szép, hogy itt vagy most,
Elvándoroltál hozzánk
Bölcsességed és szépséged
Nemzeti dicsőséget hoz ránk!
Itt lehetne befejezni boldogan a darabot,
Most, hogy benne József ilyen világsikert aratott,
Ámde éhes testvérei kívánják a folytatást,
Unják már a nyomort és az örök koplalást.
A kánaáni szép napokEmlékszem, Kánaánban szép volt az élet
Hogy termett az aranyló rét
A mezőkön sok tarka virág,
Még télen se hullt hó, se jég
Csak jártunk a bulváron együtt,
S nem tudtuk, mily jó dolgunk volt
Most a mező elsárgult, jó kis cégünk elárvult,
Sok örömünknek már bealkonyult!
A szép napok, hol vannak már, hol vannak már a szép napok?
Most vedd a kalapodat, zárd be boltodat!
Micsoda főúri szoaré volt itt
Volt itt!
Alattunk a luxusrivié'
Ha Párizs már létezett volna,
Jaj, hogy sárgult volna belé!
De mióta nincs köztünk József
József!
Elmúltak a bőség napjai,
Senki nem jön, c'est la vie,
Mert rossz a menü, Mon Ami,
És hiányoznak József álmai!
A szép napok, hol vannak már, hol vannak már a szép napok?
Most vedd a kalapodat, zárd be boltodat!
Mióta nincs köztünk József
József!
Elmúltak a bőség napjai
Tán nem ítéltünk helyesen, tán nem volt bűnös semmiben,
Csak járt a szája, kár érte, nagy kár!
A szép napok, hol vannak már, hol vannak már a szép (hu!) napok?
Most vedd a kalapodat, zárd be boltodat!
A Testvérek Egyiptomba mennekKánaán földjén az éhínség dúlt, á!
Jákob sarja mind romlásba hullt, ó!
Erre nem készült fel köztünk senki sem,
Sokat elviselünk, na de ennyit nem!
Tönkrementünk egy pár év alatt
Brühühühü!
Már csak egy göthös birkánk maradt
Éhen halhatunk mindannyian,
Közben Egyiptomban nagy bőség van
Van ott hús,
Van ott sör,
Van ott édesség,
És a nagy piramist úgyse láttuk még!
Így hát mentek a testvérek mind
Egyszer jót enni kedvük szerint
S hogy a helytartó házához értek
Kegyes úr, lakass jól minket, kérlek!
József feltette helytartói álarcát,
Hogy a testvérek szemből ne láthassák
Most a kölcsönből visszaadok,
Hiszen majdnem meggyilkoltatok!
Azt álmodtam már réges-rég, hogy jó nagy termés volt,
És 11 kalász az egy kalász előtt hajolt
Most értem már, hogy Hold és Nap és mind a csillagok
Tisztelettel bámultak egy fényesebb csillagot
Nem tudom, amit beszéltek, igaz, vagy nem,
Nem tudom, mifélék vagytok: kémek vagy sem
Mért segítenék rajtatok?
Tán bolondnak néztek engem? Fordítsuk meg!
Hogy segítenétek-e rajtam, kötve hiszem!
Kússz a földön, alázkodj meg!
Hódolj néki, így puhul meg!
Jó emberek vagyunk, hidd el, nem érhet vád!
Jótevőnknek tartunk Téged, felnézünk rád
Tisztesség a jelszavunk!
Most, hogy sorsunk rosszra fordult, elfonnyadunk!
Segíts rajtunk, szépen kérünk, mást nem mondhatunk
Kússz a földön, alázkodj meg!
Hódolj néki, így puhul meg!
Elhiszem, hogy az, mit mondtok, valóság és tény,
Úgy találom, nem hiányzik erkölcs, erény!
Ez a szó, mit vártunk rég
Hála, hála
Elfogadta szívem mindazt
Mit elmondtatok
Hála, hála
Teljesítem ráadással az óhajotok!
Hála, hála, nagy jótevőnk!
Hála, hála, nagy jótevőnk!
József zsákokat hordatott fel
Tele búzával, gyümölcsökkel,
Ámde abba a zsákba, mit Benjamin kapott,
Egy színarany serleget belerakatott
Mikor indultak hazafele
József eléjük lépett és rájuk kiáltott, hogy:
Nem, nem, nem, nem, nem!
Ki a tolvaj?Állj, ti rablók, rongy gazemberek,
Elloptatok tőlem egy aranyserleget!
Ők egymásnak estek egy pillanat alatt,
Míg átkutatja József mind a zsákokat
Ki volt az? Ki volt az? Ki volt az? Ki volt az?
Talán Ruben?
Nem!
Talán Simeon?
Nem!
Talán Naphtali?
Nem!
Talán Dan?
Nem!
Talán Asher?
Nem!
Talán Isahar?
Nem!
Talán Levi!
Nem!
Ki volt az?
Talán Zebulon!
Nem!
Talán Gád!
Nem!
Talán Juda!
Nem!
Ki volt az?
Ha csak ő nem volt az
Ha csak ő nem volt az
Hát csak ő nem volt az!
Hát csak ő nem volt az!
Benjamin!
Hej, hej, hej!
Benjamin CalipsoBenjamin, te gaz kölyök,
Hogy tolvaj vagy, az meglepett,
Bár a bűnhöz értek jól,
Hisz láttam éppen eleget
Hé, őrök! Ezt itt csukjátok le,
S börtöne kulcsát a Nílusba dobjátok be!
Ám mind a testvér térdére hull
Könyörülj rajta, ó, kegyelmes úr!
Nem lopott, hidd el, csak rászedték őt
Minket fűzessél rabláncra előbb
Ááááá-ááááá!Ááááá-ááááá!
Ugyan, dehogy, nem lehet egy szó sem igaz belőle
Engem, ne őt! Nem vihetünk rossz hírt haza felőle!
Acélos húrok dobolják,
Bármit mondtok, velünk van az igazság
Ha lóg a rózsaszín madártoll,
Csapdát lehet állítani akárhol!
Igaz, igaz! Egyenes a lelke, mint a bambusznád
Csaló? Soha! Tudják meg, kik eddig meg nem tanulták!
Biztos, hogy apály után dagály van,
És biztos, hogy Benjamin ártatlan
Ahogy a napfény kell a banánnak,
Úgy kell ez a kedves fia apánknak!
Nem ő! Dehogy! Én voltam a tolvaj, engem csukass le!
Rabod leszünk! Mi itt maradunk, Benjamin, utazz te!
Lalalalala
Akár a pampákon a napsugár,
Úgy ragyog a kisöcsi, ha szabadon jár
Kell neki tejbepapi banánnal,
Ananász, a kiwi meg a madárdal!
Nem ő! Dehogy! Mi voltunk a rablók, minket csukass le!
Engedd el őt! Jó atyánknak megszakadna a szíve!
József felfedi kilététÉs látta, hogy a sors megváltoztatta bátyjait,
És méltók rá, hogy most megossza vélük titkait
Arcom most már ismerős, most látva lássatok:
Kit egykor elárultatok: a testvéretek vagyok
József, József, hát igaz lehet?
József, József, nem csak képzelet?
József! József!
Jákob EgyiptombanÉs Jákob Egyiptomba eljő,
Nem bánta vén korát,
És József megosztotta véle aranytrónusát
Nem szólt, nem szólt, csak sírt
Egy éjszakán egyedül álltam,
Megtudni vágytam, hogy mi vár rám még
Valaki sírt a messzeségben,
Meglepett az álmom, és minden álom szép
Most rajtam volt kabátom újra,
Ragyogott rajta sárga, zöld és kék
Hogy virradt már, felébredtem újra,
Megnyugodtam újra, minden álomszép
Egy villanás, egy dobbanás
S az álom álom és semmi más
És újra szürke, míg tarkán fénylett, csúf lett a kabát
Magányosan csak azt reméltem,
Színes lesz újra ez a zord világ.
Most ti meg én aggódva várjuk,
Hogy ne csak álmunk rejtse a csodát.
Egy villanás, egy dobbanás,
S az álom álom és semmi más,
És újra csillogó, sáros rongy volt, szép lett a kabát.
Mindannyian csak azt reméljük,
Színes lesz újra ez a zord világ
Mindannyian csak azt kívánjuk,
Hogy ne csak álmunk rejtse a csodát
Adjátok nékünk hát, mit szívünk várva-vár
Álomkabátunkat, mert mindenkinek jár!
